Ha eljutottál ehhez az írásomhoz, jó eséllyel már valamennyi infód van rólam. Mégis, fontosnak tartottam ezen a bemutatkozó az elkészítését. Miért?
Egyrészt azért, mert ha még nem ismersz igazán, vagy a bemutatkozómat olvastad el a weboldalamon, akkor lehet, hogy szeretnél többet is megtudni – pontosan hogyan is jutottam ide, ahol most vagyok; mi motivált; hogy jött a változás és a megengedés; mik a személyes történeteim részleteiben?
Másfelől lehet, hogy máris megfogott valami, amit tőlem olvastál és azt érezted: na, pontosan így akarok lenni én is hamarosan!
Bármelyik is vezetett ide, nagyon örülök neked. Gyere, ugorjunk is bele
A változás jó(?)!
Talán gyerekkoromig ugorhatunk vissza először. Bár lehet, hogy ez sok gyereknél általános jelenség, én mégis, körülbelül hetente valami más akartam lenni, mikor nagy leszek végre. És egyik sem volt köszönőviszonyban sem egy előzővel vagy egy következővel.
Az első, amire emlékszem, hogy állatorvos akartam lenni. Azt nem tudtam, miért, azon túl, hogy cukik az állatok (bár ebben az életszakaszomban egy kutya közelségétől sikítva ugrottam anyukám feje tetejére – szó szerint!), mégis nagyon hívott.
Aztán ügyvéd akartam lenni. Ez valószínűleg azért, mert akkoriban sokat hallottam, hogy ügyvédnek lenni érdemes, mert jól lehet vele keresni. Ennél több izgalmat azonban sajnos nem találtam benne.
Aztán jött a sminkes – stylist vonal. Ez már valójában egész sokáig tartott. Emlékszem, lelkesen gyűjtöttem mindenféle újságot, Avont, Nők Lapját, miegymást, és vagdostam ki a szebbnél-szebb ruhakölteményeket, kisminkelt szemeket – és ragasztottam őket be egy füzetbe. Aztán még egybe és még egybe.
Nagyon sokáig tudnám még folytatni a sort, de nem ezért vagyunk itt. Mégis fontosnak tartottam megemlíteni, mert tényleg nagyon sok minden érdekelt, tényleg nagyon sok mindent tanultam.
És a folyamatban, egyszercsak kialakult bennem egy mérhetetlen nagy frusztráció, hogy baj van velem, mert nem tudom, mi akarok lenni.
Majd megérkeztek a támogatásban nem bővelkedő párkapcsolatok…
Viszonylag korán megérkeztek az életembe a párkapcsolatok – nem volt sok, viszont annál hosszabbak. Hiszek a hosszútávú dolgokban, így a kapcsolatokban is.
Visszatekintve azzal találom szemben magam, hogy életem 15 évében olyan emberek voltak mellettem, akik végig lehülyéztek. Hülyeség amit kitalálok, amit csinálni akarok, nem lesz belőle semmi, felesleges idő-és pénzkidobás. Meg persze ezzel jöttek a konfliktusok is: miért megyek el a képzésre, miért nem másra fordítom az időm, nem szeretem őt eléggé, mert semmibe veszem, amint mond, és így tovább.
A jó hír az, hogy ennek ellenére én mindig mentem, és csináltam.
A rossz hír pedig az, hogy többször titokban (jóformán elárultam magam) és azt az árat megfizetve, hogy egy idő után valóban kezdtem elhinni, hogy tényleg hülye vagyok. Az önbizalmam rohamosan csökkent.
Sajnos utóbb rá kellett jönnöm, hogy annyira hittem a hosszútávú kapcsolatok ideológiájában, hogy teljesen feladtam és elvesztettem magam bennük – inkább levagdostam bizonyos részeim a másikért és próbáltam a másikat felfelé húzni, próbáltam a legtöbbet kisajtolni a dolgokból, csak azért, hogy bebizonyítsam, ez márpedig működik.
Nem mondom, hogy bármit is megbántam mindebből, hiszen akkor nem lennék most itt, ahol vagyok, mindezzel az élettapasztalattal és tudással.
Az első nagy kilépésem
A változásban szerintem az egyik legszebb dolog, a nyitottság. A jó meglátása. A lehetőségek felismerése.
Mire gondolok?
Közeledett a 18. szülinapom. A család érdeklődött, mit szeretnék ajándékba. Már akkor is furának számítottam, mert a megszokott és “kötelező” aranyékszer helyett én könyveket kértem, ráadásul érettségire és nyelvvizsgára felkészítőket.
Mert mindig is imádtam tanulni, és amiben benne voltam, azt maxon akartam pörgetni.
Végül sikerült a mamámmal kiegyezni abban, hogy egy pici ezüst bokaláncot is kapjak a sok könyv mellé, így azt hiszem, mindenki nyert.
De anyukám valami maradandóbbat szánt nekem. Így kipattant a fejemből, hogy vigyen magával egy asztrológiai elemzésre. Azt tudtam, hogy ő évente egyszer jár valakihez, ahol valami történik… Igazából halvány fogalmam sem volt, mi ez pontosan, mit csinálunk ott, csak tudtam, hogy van. Hát ezt kértem. Valószínűleg valami megérzés terelt erre.
Így jutottam el 18 évesen egy általános születési képlet (radix) elemzésre. A hölgy egy nagyon kedves, cuki személy volt, egyből megkedveltem. Magyarázott nekem krumplikról (ezek voltak a bolygók), meg szabásmintákról (fényszögkapcsolatok) – és imádtam, amiket mondott.
Olyan dolgokat mesélt el rólam, egy születési dátum alapján, amiket nem akartam elhinni, hogy más is tudja rajtam kívül. És felfedett olyan összefüggéseket velem kapcsolatban, magamról, amik ott estek le nekem is. Szerelmes lettem. Komolyan, egy dátumból ennyi mindent meg lehet tudni és megérteni?
A végén megkérdezte, maradt-e még kérdésem. Csak annyi, hogy lehet-e ezt tanulni? Mert nekem ebből ennél több kell. Így kezdődött egy 4 éves utazás, és született meg egy szakdolgozat után egy nemzetközi, kétnyelvű diploma.
Imádtam, hogy megértem a működésem egy rétegét, hogy meglátom az összefüggéseket és több mindenre rálátok magammal kapcsolatban. És körülöttem ezt olyan kevesen értették meg… Aki tudott róla, folyton jött, hogy “jósoljak neki”. Az akkori párkapcsolatom kuruzslónak hívott miatta.
Az asztrológiát én mai napig nem használom arra, hogy a “jövőbe nézzek”. (Erre megvan a csodálatos tanárom és mentorom, akinél akkor, 18 évesen voltam – és a mai napig a barátomnak tudhatom, a köztünk lévő 25+ év korkülönbség mellett is, és a mai napig, minden születésnapomkor összeülünk, és mesél a következő évem jellegéről és vonatkozó analógiáiról.) Az asztrológia nekem egy elemzést jelent, egy mélyebb megértést, egy útmutatót és térképet önmagunkhoz. Valahol itt kezdődött az önismerettel és önfejlesztéssel, mások segítésével átszőtt utam.
Azóta csak és kizárólag olyan személyeknek készítettem születési képlet elemzést, akik valóban kíváncsiak és nyitottak voltak erre az ismeretre. Sosem csináltam ebből “tucatbizniszt”, nem hirdettem sehol. Ez megmaradt az én személyes, védett tudásomnak.
Egy dolgot mégis bátran a világnak ordítok a saját képletemből: arra vagyok hivatott, hogy nyomot hagyjak. Ezért vagyok ma itt.
Anya születik
A gyermekeim születésével egy újabb önismereti folyamatra léptem. Sosem tartottam magam tankönyvi ősanyának. Imádtam a várandós időket, a mai napig bármennyiszer végigcsinálnám. Azonban a szülőágyon, mikor vártam az érzést, hogy leszáll rám egyből az utolsó nagy nyomással a rózsaszín köd, ahogy mindenki mondta – csalódtam. Magamban? A világban? Mert nem jött.
Hosszú időbe telt feldolgoznom és elfogadnom, hogy amit akkor átéltem (a felismerés ütött be, hogy ez nemcsak cuki babaillat lesz, hanem kőkemény életről szóló sztori), az nem rossz. Az első másodperctől szeretem a gyerekeim, az első tesztektől dumáltam “befelé”, és óvom, csodálom, terelgetem őket – de az első kb 7 hétben, rózsaszín ködnek nyoma sem volt, csak egy folyamatnak, amiben nagyon gyorsan kellett felnőni és felelősséggel lenni egy másik életért is. Korábban sosem tapasztalt pálya ez. Majd megérkezett a cukormázas köd is, ami azóta is tart.
Rengetegszer szembe kerültem a meglátásaimmal, véleményemmel másokkal – a védőnővel, családtaggal (mert mi nem így csináltuk), online okoskodó személyekkel. Évekbe telt elfogadnom és feldolgoznom, hogy az én anyaságom talán nem tankönyvi, talán nem vagyok hüvelyi szülésért lázadó szülő (szültem így is, úgy is, megengedtem, hogy úgy történjen, ahogy kell), talán nem vagyok blw-s mami, sem hurcibajnok, sem elvetemült liberális. De jó anya vagyok.
Évekbe telt elfogadnom, hogy anyaként is folyamatosan változom. Változom, mert a gyerekeim is változnak. Változom, mert az életkörülményeink is változnak. Változni kellett, mikor 1 gyerekről hirtelen 3 lett az ikrekkel. Változni kellett, mikor másik településre költöztünk. Mikor elváltunk. Mikor leszoktunk a pelenkáról. Mikor feljöttek az első szorongások az iskola miatt. Mikor belépett az életünkbe a párom.
Mindig az igények felmérésével és a helyzetnek megfelelően megtaláljuk a magunk útját. Nem kell nekünk ide suttogó könyv, már28gyereketfelneveltemelőtted családtag és bizonyos képeket mutató instaanyák.
Az anyaság megerősített abban, hogy változni jó, változni szabad, változni biztonságos. Nem mindig könnyű, de mindig érdemes. És legfőképpen abban erősített meg, hogy jó anya vagyok. A gyerekeimnek jó anya. És nem másnak kell jó anyának lennem. (Igaz, ehhez a felismeréshez kellett egy következő fejezet az önismeretben és a mostani párom is)
Ismét ébredésnek indulunk
Néhány éve engem is megtalált a network marketing. MLM, hálózatépítés, ahogy tetszik.
Érzékeltem, hogy nemcsak én mentem el nagyon az anya szerep irányába, de a volt férjem is a családfenntartóéba. Akkor ezen volt a fókuszunk, az akkori legjobb tudásunk szerint.
Szerettem volna többet én is hozzáadni az otthoni dolgokhoz is, ezért belementem a hálózatépítésbe, plusz kereset reményében. Kb 2,5 évig tartott az életemben ez a periódus.
Elértem benne szép eredményeket, középvezető lettem, életemben először beszéltem színpadon 300 ember előtt (pedig volt egy korlátozó hiedelmem arról, hogy 3 ember nekem már tömeg, és nem lehet ennyi ember előtt beszélni), szuper emberi kapcsolataim lettek – a korábbi mentorom (azóta egyikünk sem épít hálózatot) a mai napig az egyik legjobb barátom, és már számos helyzetben tanítottuk egymást kölcsönösen.
Természetesen kaptam hideget is bőséggel, hogy agymosott vagyok, szektás zombi lettem, hülyeség ez is. A válásom egyik szereplője a hálózatépítés, vagyis ennek egyik mellékága, az önfejlesztés (aka agymosás).
Belsős körökben menő volt villogni az olyan írók könyveivel, mint Szabó Péter, Brian Tracy, Oravecz Nóra és még nagyon sokan mások. Azonban ez nemcsak egy villogás volt.
Egyrészt visszahozta az életembe az olvasás szeretetét. Régen nagyon sokat olvastam, aztán Angliában, majd a gyerekek mellett ez eltűnt. Mert egy anyának erre nincs ideje, ugye!?
Spoiler alert: azóta is évente 25-30 könyvet elolvasok legalább, és imádom!
Ismered már a könyvimádóknak szóló ingyenes ebookomat, a Változáslapozót? Kattints ide és töltsd le te is!
Másrészt új kapukat nyitott meg. Csak azt vettem ki minden olvasmányból, amire nekem szükségem volt. Először is arra, hogy végre kiálljak magamért. Aztán arra, hogy ne hagyjam elnyomni a hangom. Arra is, hogy igenis képes vagyok bármire. Hogy egy életem van, és figyelnem kell magamra.
És ez volt az az életszakasz, amikor történt még valami. Megismertem online egy nőt, akivel beszélgetni kezdtünk. A hálózatépítéssel megszámolni nem tudom, hányszor küldött vissza egészen anyukámig. Valahogy mégis csak beszéltünk, beszéltünk, és egyre mélyebb dolgokról. Megtudtam, hogy otthon komolyan bántalmazzák őt, verbálisan és néhány esetben fizikailag is. Megtudtam, hogy fél, hogy szeretne kitörni ebből a házasságból, sőt, a mosogatói munkájából is. Egyet tudtam tenni, minden élettapasztalatommal és gondolatommal, értő figyelmemmel és ismeretlenül is, de a szeretetemmel támogattam.
Aztán egy nap felhívott, hogy nem tudja, hogy a bánatba jutottunk idáig, de úgy érzi, csatlakoznia kell hozzám. Nem a hálózatépítés miatt, az még mindig nem érdekli, más van itt. Miattam és (biztos, hogy nem ezt a szót használta) az energiák húzzák. Belépett a csapatba – és mindig kilógott. Próbálta járni az “előírt” utat, de sosem jött be neki. És én hagytam. Saját magára formálta a dolgokat, és olyan tarolást csinált, amire mindenki csak tátotta a száját. Sorra jöttek az elismerések és elkezdte elhinni, hogy képes dolgokra.
Alig pár rövid hónap telt el, már a bíróságon volt a válás miatt, és egy albérletben kezdte újra az életét, a mosogatói munkát maga mögött hagyva. Azóta sem épít hálózatot.
Tudod, mit épít? Önmagát. Nagyon ritkán beszélünk, de mindig figyelem őt, és büszkén látom, hogy irányba tette magát, hogy lett bátorsága kilépni – azóta egy saját vállalkozásban volt étteremtulajdonos, most pedig a saját ételeivel segít nőket a sikeres életmódváltásban.
Büszkébb nem is lehetnék rá. És tudom, hogy részem volt ebben. Csak annyira, hogy tükröt állítsak elé, és néhány gondolattal kimozgassam. Tudtam, hogy képes rá. Aztán ő is elhitte. És megtette.
Ebből az időből van még egy büszkeségem. Egy olyan nő, aki bár szerette a termékeket, szintén önmaga miatt csatlakozott. Gyermek mellől, úgy kezdte el ezt az online világot, hogy (persze kicsit kisarkítva) előtte a boltban alig mert kérni 10 dkg sonkát. A mentorálásom alatt pedig eljutott oda, hogy csodás kommunikációja alakult ki, bátran osztja meg azóta is a gondolatait már a családjával is (mert igen, régen ez is kihívást okozott neki), és online közösségekkel is.
Ők és a történeteik, a hajszálnyi “érintésem” fogalmazta meg bennem azt a küldetést, hogy nőket akarok támogatni. Itt még nem tudtam, hogyan, csak azt, hogy ennek meg kell történnie valamilyen formában.
Ez a szakasz is kellett ahhoz, hogy most itt legyek.
Megengedés
Elváltam. Zátonyra futott a házasságom, nincs mit szépíteni. Én, aki a hosszútávú kapcsolatok híve vagyok, és mindig a jót látom meg mindenben és küzdök, hogy jutottam ide?
Ott ültem az albérletemben, a gyerekek épp az apukájuknál voltak és zokogtam, mert fájt a hiányuk, közben két teljesen különböző életstílusból próbáltunk közös hangot találni az új párommal, és azon gondolkoztam: mi a baj? Másnak miért megy? Nekem miért nem? Mit nem látok meg?
Elkezdtem keresni ismét az utam: tanultam mediációt, elvégeztem az alap mediátori kurzust. Elmentem a híres Királynőképző tanfolyamokra Gyulához (ha tudod, tudod). Éreztem, hogy a nőiségemmel sincs valami rendben alapjaiban, nem csak úgy nagy körvonalakban velem. Új fogalmakat ismertem meg (a mélyebb vonatkozásban): minták, traumák, korlátozó hitrendszerek, blokkok.
És itt volt elég. Azt éreztem, tartozom magamnak, a gyerekeknek, a páromnak azzal, hogy rendbe teszem magam végre. Nem érdekelt, mennyi időbe telik, mennyi plusz munkát kell vállalnom az extra díjak miatt, milyen mélységekbe megyek és mennyi sebet tépek fel, ezt az utat be kell járni.
Megengedtem magamnak, hogy “megjavuljak”. Hogy lezuhanjak, szétcincáljam magam, hogy felemelkedjek, hogy megismerjem magam még jobban annál, mint amit az asztrológia, az anyaság, vagy a hálózatépítés nyújtotta önfejlesztés adott.
Most ez részben nagyon spiri blabla lehet számodra, és hidd el, nem fogok elmenni ebbe az irányba, mert nem vagyok híve – hiszek bizonyos dolgokban, a magam módján, és elfogadtam, hogy ez így jó -, de vannak dolgok, amit nem tudok másképp megfogalmazni. Megismerkedtem az energiával, a szeretettel, az elfogadással, a megengedéssel, felemelkedéssel, a határokkal, a nőiséggel, a lehetőségekkel, a ciklusommal, az értékeimmel, a céljaimmal, a feltételnélküliséggel, az átalakítással, a letöltéssel és az elengedéssel.
Ennek eredményeképp, megtanultam a Theta Healing bizonyos szintjeit (5x-ös konzulens lettem), a holisztikus női coaching rejtelmeit, segítségül hívtam az aromaterápia támogatását és alkalmaztam az Access Bars-t is.
Csak hogy értsd: mindegyik terület (csak úgy, mint ahogy az asztrológiánál is említettem: bizonyos részét alkalmazom, bizonyos részét nem) olyan számomra, aminek egy részével tudok együtt rezegni és szívesen alkalmazom, egy másik részét már nem érzem magaménak, épp ezért másnak sem adom át, csak azért, hogy villogjak.
Csak és kizárólag azt adom tovább, amit próbáltam, teszteltem, megtapasztaltam és működött. Ezeket már másokkal karöltve is alkalmaztuk, sikeresen – így jutottam el ide, hogy képes vagyok egy saját utat megalkotni, a tudást összegyúrni és a legjavát kiemelve továbbadni neked is.
Ahogy látod, az én utam nem 5 perc alatt íródott. Immár 16 éve járom az önfejlesztés különböző lépcsőit, és most először érzem azt, hogy annyi ismeret, tudás, tapasztalat érett meg bennem, amit bátran és büszkén adok tovább neked is.
Azért, hogy neked ne 16 évedbe teljen bejárni ezt az utat. Lehet, hogy gyorsan fogod bejárni ezt az utat, lehet, hogy picit megpihensz néha útközben. Egy biztos: ha követed a metódusom, nagyon hamar mérhető és érzékelhető változásokat tudsz megtapasztalni és felmutatni. Még egy kis idő múlva pedig akár egy új életet is köszönthetsz.
A weboldalamon böngészve megismerheted írásaimat, ebookjaimat, programjaimat, sőt, egy kérdőívet is kitölthetsz, mely segíthet megmutatni, milyen megközelítéssel érdemes elindulnod az utadon.
5+ évnyi nőkkel eltöltött idő, “mentorkodás”, 20+ ügyfél, 700+ sajátkezű írás (melyeket bizonyos okok miatt archiváltam, de már új köntösben térnek vissza a social felületeimre) és 800+ aktív követő mellett bízom benne, hogy számodra is tudok értékes gondolatot átadni.
Köszönöm, hogy itt vagy velem, változással teli boldog utat kívánok neked!
